Heti ige – Húsvét utáni 2. vasárnap
Jézus mondja: Én vagyok a jó pásztor…Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el
soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. (Jn 10.11a 23-24)
Számtalan hang szól, mely hív. Számtalan út van, mely kitárul előttem. A számtalan hang közül az ő hangját hallom. A számtalan út közül azt látom, mely utána megy. Mert tudja a
nevemet és ismerem őt.
Az élet lepereg. Nap nap után mindig elveszítek valamit. A gyerekkor, az ifjúság, az időm elfogy, évek, napok, pillanatok mintha repülnének. A mezők elszáradnak, a folyók kiapadnak. De a hang hallatszik, az út világosan látszik: az örökkévalóság hangja, az örökkévalóság útja.A mezők zöldek és a folyó nem apad ki.
A hangok, az utak, a múlandóság mind elragadna tőle. A félelem, a bizonytalanság, a betegség szeretne magának. De ő a jó pásztor. Életét adja a juhokért. Ismer engem. Örök
életet ad. Ezért hallgatok a hangjára és követem őt. És senki nem ragadhat ki az ő kezéből.
Istentisztelet Misericordias Domini vasárnapjára (hangfelvétel)
Köszönetmondás
Kedves Testvérek!
Álmomban nem gondoltam volna, hogy kérő soraim ilyen lelkes visszhangra találnak. Köszönjük mindazoknak, akik felismerve a helyzet nehéz voltát anyagilag is támogatták és támogatják gyülekezetünket. Ez most valóban nagyon fontos. A templomi istentiszteletek elmaradása a támogatások kiesését hozták. Lelkesítő ez az összefogás. Köszönjük szépen!
Koczor Tamás
Heti ige – Húsvét utáni 1. vasárnap
Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. 1Pt 1.3
Ez nehéz és bonyolult mondat. Szétszedve nagyjából így hangozhat: Isten új, reménnyel teli életet ad nekünk. Ezt Krisztus feltámadásában kaphatjuk meg. Ez Isten jósága, és tele vagyunk hálával emiatt. És talán még egy fontos: ez a reménység élő reménység.
Van reménységünk, nem mondunk le róla, életünk fenntartója. Minden elesés után megpróbálunk talpra állni. Minden szenvedésben meg lehet talán találni kapaszkodókat. Szokták mondani: a remény hal meg utoljára.
Erre a reménységre, melyről itt Péter levele beszél mégis születünk. Nem tudjuk létrehozni, nem tudunk csatlakozni hozzá, nem tudjuk elérni, teljesíteni, felépíteni. Mert minden reménységünk mögött ott húzódik a végső reménytelenség, hogy minden talpraállás ideiglenes, minden kapaszkodó múlékony. Isten olyan reményre nyit ajtót, ami elképzelhetetlen: hogy a dolgoknak nincs vége.
Ez nehéz és bonyolult… nem is a mondat, hanem ezt a csodát megérteni.
Istentisztelet Quasimodo vasárnapjára (hangfelvétel)
Heti ige – Húsvét
Krisztus mondja: Halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1.18)
Az eredeti inkább halottak birodalmáról szól. Tehát: „nálam vannak a halál és a halál birodalmának kulcsai”. Micsoda? Egyáltalán van ahhoz kulcs? Nem úgy értem, hogy ajtó és zár, hanem hogy egyáltalán van, ami azt ki tudja nyitni?
Ott állunk a végtelenül zárt ajtók előtt. A legvastagabb ajtók is megengednek néha egy-egy kis rést, egy törést, egy parányi ablakot, ahol be lehet lesni. A halál nem engedi, hogy bepillantsunk mögé, minden titok odaát. A halál birodalma zárt ország. Talán jobb is nem benézni.
De az ajtó kitárul. Mert a kulcs nála van, aki halott volt, de él. És most már az odaát levők nem a halál birodalmának hatalma alatt vannak, hanem az Élő hatalma alatt. Így újra azt mondhatjuk: összetartozunk. Így hamarosan azt mondhatjuk: ismét együtt vagyunk.
Istentisztelet húsvét hétfőre (hangfelvétel)
Különleges felvétellel szeretnénk kedveskedni húsvét második napján. 2017 húsvétján lehetett templomunkban hallgatni J. S. Bach negyedik kantátáját, melynek meghatározó korálja – Christ lag in Todesbanden – az énekeskönyvünkben is megvan: „Jézus, Megváltónk sírba szállt” címmel. A kantátát az Istvánffy kamarakórus adta elő, Koczor Tamás hirdette az igét.