Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! (Fil 4.4-5)
Nehéz hét áll előttünk. Sok súlyos ünnep, találkozás, esemény. Ebben az időben sokféle dolog elveszhet. A pénzek elvesztésén nagyjából már mindenki túl van, aki nem, a hét elején még bepótolhatja. De a nagyon is érzékeny pillanatok könnyen veszélybe hozhatják lelkünket. Az egyik, ami elveszhet, az öröm. Nem véletlenül ismétli meg Pál a mondatot – „Ismét mondom: örüljetek!” Elég a fásultság. Elég egy rossz szó. Elég egy feltámadó irigység. Elég egy rosszízű mellőzöttség. Máris oda az öröm.
Mély együttérzéssel gondolunk azokra, akik úgy érzik, nem beszélhetünk elvesztettségről, hiszen az az öröm nem is volt: a régóta betegek, a mély magányban szenvedők, a szaggató gyászban kínlódók, a szegénységben elveszettek. És mások, akiknek már régóta nem lép be ajtaján az öröm. Csakhogy karácsony, Krisztus eljövetele. Ha könnyű lenne megoldani a világ dolgát, az ember dolgát, megtettük volna magunk. Csakhogy nem vagyunk rá képesek. Isten azért lép közénk, hogy a számunkra elképzelhetetlent hozza el. Hogy öröm támadjon a földön. Sőt, hogy öröm legyen bennünk. Ezért kell annyira nagyon vigyáznunk egymás örömére.
