„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura.” Zak 4.6
Hatalmam végtelen. Tapasztaltan kikerülöm az olyan helyzeteket, melyekben nem tudom érvényesíteni szándékaimat. Tudom, ki az engedelmes, az engedetleneket távol tartom magamtól. Tudok uralkodni a történeteken, az embereken, a fordulatokon. Szégyellem, amikor hatalmam végtelen.
Az erőszak embere vagyok. Persze nem az ökölé vagy a fegyveré, csak a meggyőzésé, a rábeszélésé, a manipulálásé, a hazugságé. Ez is erőszak, durvább, mint a nyílt támadás. A kicsinyek alul maradnak, a becsaphatókat rászedem, a veszteseken érvényesítem győzelmemet. Szégyellem, amikor az erőszak embere vagyok.
Ő egyik sem, pedig megtehetné. Hatalmas és erős. De nem szánt végig rajtam, csak szánja szerencsétlen hatalmamat, sajnál öntelt, erőszakos voltomért. Ahelyett, hogy elsöpörne, Lelkével ölel át. Benne ér véget hatalmam, benne veszítem el erőszakos voltomat. Szégyenem válik az új kezdetté.
Lelkével teremt emberré.
