Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka. Ef 2.8
Isten nem teljesítményeink miatt fogad el, hanem csak úgy. Maga a felvetés is furcsa, hiszen egy olyan kapcsolatban, melynek valami mély bizalom az alapja, hogy kerülne szóba egyáltalán a teljesítmény? Az igazi jó kapcsolatok bizalomra épülnek, és nem kell benne teljesíteni.
Isten örömét leli szabadításunkban. Öröméből őrzi meg életünket itt ideig, és odaát örökké. Ezt is jelenti ez a mondat. Vajon miért ragaszkodunk az egyházi szakkifejezésekhez és érthetetlen szavakhoz? Viszont a lényeg megmarad.
A lényeg pedig az, hogy ezt a szeretetteljes kapcsolatot Isten hozta létre. Tudjuk, milyen az, amikor valaki megajándékozott egy kapcsolatban. Ez történik velünk. Nem miattunk van, Isten ajándéka ez. Nem mi teremtettük meg, de naponta rácsodálkozhatunk, valóban lehetséges, valóban a miénk.
Vajon ez a megajándékozottság elég ahhoz, hogy szeretettel nézzünk a világra, és megértsük mindazt, ami velünk történik?
