Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. Mt 5.9
Sokan azt kérdezik: nem inkább harcolni kellene? A körülöttünk lévő világ, a kegyetlen beszólások, a kirekesztő szeretetlenség nem arra biztatna-e minket, hogy zászlót bontsunk, hogy szellemi-lelki síkon ugyan, de harcoljunk? Felháborító a tudatlanság, a keresztény jelmezbe öltözött ordas istentelenség.
Mások elvonulnának. Fejüket a párna alá dugva hallani sem szeretnének bármilyen feszültségről. A világ úgyis annyi stresszes helyzetet teremt, miért keressünk még újabbakat. Lelkünk békéje – ez az igazi cél, ezért vagyok vallásos, falat húzok, passzivitásba rejtőzöm.
Jézus nem passzivitásra hív, sőt éppen a megjelenésre biztat. Szólnunk kell, hogy béke legyen. Le kell fognunk a gyűlölet, az ostobaság, a kirekesztés, az erőszak kezét. Tehetjük, hiszen ezt ő teszi általunk. Eszközei, munkatársai vagyunk, nem többek, de nem is kevesebbek.
Isten fiainak neveznek minket.