Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre. 1Pt 1.3
Ez nehéz és bonyolult mondat. Szétszedve nagyjából így hangozhat: Isten új, reménnyel teli életet ad nekünk. Ezt Krisztus feltámadásában kaphatjuk meg. Ez Isten jósága, és tele vagyunk hálával emiatt. És talán még egy fontos: ez a reménység élő reménység.
Van reménységünk, nem mondunk le róla, életünk fenntartója. Minden elesés után megpróbálunk talpra állni. Minden szenvedésben meg lehet talán találni kapaszkodókat. Szokták mondani: a remény hal meg utoljára.
Erre a reménységre, melyről itt Péter levele beszél mégis születünk. Nem tudjuk létrehozni, nem tudunk csatlakozni hozzá, nem tudjuk elérni, teljesíteni, felépíteni. Mert minden reménységünk mögött ott húzódik a végső reménytelenség, hogy minden talpraállás ideiglenes, minden kapaszkodó múlékony. Isten olyan reményre nyit ajtót, ami elképzelhetetlen: hogy a dolgoknak nincs vége.
Ez nehéz és bonyolult… nem is a mondat, hanem ezt a csodát megérteni.
