Heti ige – Húsvét
Krisztus mondja: Halott voltam, de íme élek örökkön örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. (Jel 1.18)
Az eredeti inkább halottak birodalmáról szól. Tehát: „nálam vannak a halál és a halál birodalmának kulcsai”. Micsoda? Egyáltalán van ahhoz kulcs? Nem úgy értem, hogy ajtó és zár, hanem hogy egyáltalán van, ami azt ki tudja nyitni?
Ott állunk a végtelenül zárt ajtók előtt. A legvastagabb ajtók is megengednek néha egy-egy kis rést, egy törést, egy parányi ablakot, ahol be lehet lesni. A halál nem engedi, hogy bepillantsunk mögé, minden titok odaát. A halál birodalma zárt ország. Talán jobb is nem benézni.
De az ajtó kitárul. Mert a kulcs nála van, aki halott volt, de él. És most már az odaát levők nem a halál birodalmának hatalma alatt vannak, hanem az Élő hatalma alatt. Így újra azt mondhatjuk: összetartozunk. Így hamarosan azt mondhatjuk: ismét együtt vagyunk.
Istentisztelet húsvét hétfőre (hangfelvétel)
Különleges felvétellel szeretnénk kedveskedni húsvét második napján. 2017 húsvétján lehetett templomunkban hallgatni J. S. Bach negyedik kantátáját, melynek meghatározó korálja – Christ lag in Todesbanden – az énekeskönyvünkben is megvan: „Jézus, Megváltónk sírba szállt” címmel. A kantátát az Istvánffy kamarakórus adta elő, Koczor Tamás hirdette az igét.
Húsvét vasárnapi istentisztelet 2020. április 12-én (hangfelvétel)
Mindenkinek áldott, teljes és szép húsvétot kívánunk szeretettel!
Istentisztelet 2020. április 10-én (hangfelvétel)
Áhitat
Passiótörténet
Felolvassák a Deák téri Evangélikus Gimnázium dolgozói
Istentisztelet 2020. április 9-én (hangfelvétel)
Ünnepi szolgálatok
A nagyheti és húsvéti szolgálatokat (az utóbbi időszak szolgálataihoz hasonlóan) hangfelvétel formájában tartjuk:
2020. április 9-én (Nagycsütörtökön) 4 órakor,
2020. április 10-én (Nagypénteken) 4 órakor,
2020. április 12-én (Húsvét vasárnap) 11 órakor,
2020. április 13-án (Húsvét hétfőn) 11 órakor.
Kérjük a testvéreket, figyeljék a honlapot és a gyülekezet facebook-oldalát!
Heti ige – Böjt hatodik vasárnapja
És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Jn 3.14-15
Az ószövetségi történetben egy kígyószobrot felemelni, istenként középre állítani – végtelenül megbotránkoztató, tabu, kibírhatatlan a végtelenségig. Ugyanígy állítja Isten középre a számunkra megbotránkoztatót, a tabut, a kibírhatatlant: egy akasztófát, rajta egy megkínzott holttesttel. Ez Jézus keresztje.
Önmagában mindkettő értelmetlen. Bennük csak a világ összetörtsége, elcsúszottsága, átka látszik. Csakhogy ott van mögötte, mindkettő mögött Isten ígérete: ha ránézel, helyre kerül az életed. Akkor nem árt a bűn kígyója, akkor még a halállal is meg tudunk küzdeni.
Valahova néznünk kell. Valahol meg kell tudnunk látni a valóságot. Valahol látnunk kell az életet. Valamihez kötnünk kell sorsunkat. Valamibe kapaszkodnunk kell. Ez a hét Krisztus keresztjéhez vezet. Mart testünk, mart lelkünk Benne talál gyógyulást.
