Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Kor 5.17
Mindegy, ki hogy kinek milyen napja van ma, a tavasz átjárja az utcákat és tereket. A szomorúak is elmosolyodnak, a gyászolók is felnéznek egy pillanatra, a napsütés a szívünkig hat. Ezekben a napokban mintha az emberek is megváltoznának. Az öklök kisimulnak, újra keressük egymás tekintetét.
Reménytelen helyzeteink, összegabalyodott vétkeink nem sejtetnek kiutakat. Lehet, hogy kisüt a nap, jobbá lesznek az emberek, de van, amiből nincs menekvés. Van olyan mély fájdalom, amely nem gyógyul. Van olyan halál, amelyből nincs feltámadás, olyan vétek, amelyre nem látszik bocsánat.
Isten keze nyomán újra formálódnak a lelkek, a szívek, az életek. Visszavonhatatlan károk belesimulnak a napokba. Gyógyíthatatlan sebek hegesednek. Ez nem a tavasz, amelyből majd forró nyár, száraz ősz és fagyos tél jön. Ez Isten teremtése, ahogy körbe fog minket elmúlhatatlan krisztusi szeretetével, mint a szülő a gyermekét.
A régi elmúlik. Új lesz minden.